Marco Bettiol 18 éves olasz fiatal, 2010 október 15.-én költözött át az örökkévalóságba.

Nagyon aranyos gyerek, amikor 1992-ben megszületik. 3 hónaposan súlyos epilepsziás rohamok jelentkeznek nála. Amikor megszületik kistestvére Alberto, Marco már ötéves, és testi problámái egyre sokasodnak. Az epilepszia a központi idegrendszerben is leépülést okoz. Fokozódó gerincferdülése lesz, ami súlyosan nehezíti a légzést.12 éves, amikor megszületik kishúga Elisa.

A Bettiol család Olaszországban él, Duevillében. Azt mondják: "Marco megrengette az egész várost." Marco mindent beleadott, hogy mások javára legyen.Teljesen másokra volt utalva, de igent tudott mondani minden fájdalomra, minden akadályra: Jézusnak tette, aki a szeretetét kérte. Így ír:"Isten szeretet, aki a fájdalmon keresztül szól hozzánk, és valóban megadja, hogy megtapasztaljuk, amint semmiségünk menyegzős ruhát ölt, hogy lelki templomában kimondja az igent.."

Röviddel a halála előtt írta  a következő verset:

 

Úton vagyunk, ez a mi életünk

meg nem állunk, és nem üldögélhetünk.

Az út sokszor másfelé kanyarodik, nem arra amerre szeretnénk,

és gyakran oly meredek, hogy a lélegzet elakad.

Mégis indulnunk kell tekintetünket a célra tartva,

és nem a köveket kerülgetve leszegett fejjel,

melyek lépteinket gátolják.

Egyedül így

érezhetjük majd, hogy azt az utat járjuk, amit Isten megszabott,

hogy önmagához vezessen

hol csodáit ízlelhetjük, hol megkönnyebbülünk,

mint azok, akikkel együtt élünk.

Mert Mennyei Atyánk jól ismeri azok szívét,

akik szeretnek és tudják, hogy egyedül nem jutnak messzire,

miközben a többiekkel együtt

hátszél röpíti őket,

és élvezhetik a  napsütést, az esőt.

Megerősít a közösség azokkal,

akik velünk együtt választották,

hogy kölcsönös szeretetükkel jutnak fel a csúcsra.

Jó utat hát mindenkinek, és ne feledjük:

mind útitársak vagyunk!